VICTOR DRAVEN

A szívem megtelt melegséggel, ahogy láttam, hogy Val felém szalad, semmi más nincs nála, csak a telefon a jobb kezében. Széles mosollyal az arcán állt meg előttem.

„Szia, apuci!” – állt meg előttem, és az arca valósággal ragyogott.

„Valaki különösen boldognak tűnik ma este” – jegyeztem meg, a kezemmel a kócos kontyba fogott hajához nyúlva.

„Azt hiszem, igen – biggyesztette le kissé a