VICTOR DRAVEN

Mindennek vége volt. A fejem lüktetett. A szívem sajgott, az ökleim pedig szorosan ökölbe szorultak.

Az erkélyen álltam, reménytelen arckifejezéssel. Nem, lófaszt voltam reménytelen. Vissza fogom kapni Valt. Ő az enyém, én pedig az övé vagyok. És még ez sem választhat el minket örökre.

„Baszd meg!” – káromkodtam, és a falhoz vágtam a kezemben lévő pohár sört.

„Te rohadék!” – ordított