VALENTINA

Már eltelt néhány nap. Kettő vagy három, esetleg négy nap, már magam sem tudtam pontosan. Alig éltem. A létezésem egyetlen biztos jelét a könnyeim jelentették.

Rápillantottam a szobában lévő asztalra tett ételre, és egyszerűen elfordítottam a fejem. Semmit sem ettem, amióta idehoztak. Ittam egy kis vizet, hogy életben maradjak, de nem bírtam volna enni, amikor fogalmam sem volt, mi fol