Cecelia hangja határozott és magabiztos volt, a szemében pedig mosoly csillant.

Vivian arca elsötétült a szavai hallatán. „Mona, Tessa, menjünk!”

„Álljatok meg! – szólt utánuk hideg hangon Cecelia, miközben a csoportra nézett. – Nem emlékszem, hogy engedélyt adtam volna a távozásra.”

„Vivian úgy döntött, nem süllyed le a te szintedre. Mit akarsz még?”

Cecelia a padlóra borult ételre pillantott, és