Elowen nem örült, amikor meglátta magát; jó dolog volt, hogy nem volt tükör ebben a sátorban, mert nem hitte, hogy rá tudná venni magát, hogy a saját tükörképére nézzen.

A testét szívásnyomok borították!

Voktorra meredt, akiben egy szikrányi megbánás sem volt. Fülig érő vigyorral nézett rá, miközben lefeküdt a rögtönzött ágyra.

– Jól állnak neked. Nekem tetszik. – Kinyújtotta a kezét, és megragadt