Jessamine teljesen szétomlott; érezte, ahogy a csúcspont végigsöpör rajta, de nem tartott sokáig, mert a szomorúság úrrá lett rajta, és újra sírni kezdett.

Skaris megcsókolta a könnyeit. „Ne sírj. Együtt nézünk szembe vele, rendben?” Skaris kihúzta magát belőle, és Jessamine összerezzent, de ő szorosan a karjaiban tartotta. A hátát simogatta, a homlokát csókolgatta, mindent megtett, hogy megnyugta