Könnyű volt elképzelni, mennyire feldúlt volt Mendoza professzor.

„Ön ennek az országnak az egyik ritka tehetsége – jelentette ki. – Mindenképpen részt kell vennie a versenyen. Hogy idén nyerünk-e, az önön múlik.”

Rowena átvette tőle a papírokat, és kurtán elhárította:

„Értem. Kérem, köszönje meg neki a nevemben. Mondja meg neki, hogy értékelem. Minden tőlem telhetőt megteszek.”

Ekkor megérkeztek