Rowenát váratlanul érte a jelenet. Meglepődött, de hamar összeszedte magát, és mosolyogva mondta: „Köszönöm az elismerésüket, de jelenleg még diák vagyok, és először szeretném befejezni a tanulmányaimat.”

A professzorok összenéztek, majd sietősen átnyújtották neki személyes névjegykártyáikat, és így szóltak: „Semmi baj, tudunk várni. Bármikor szívesen látjuk sorainkban.”

Rowena átvette tőlük a kár