Arthur Rowenára gondolt.

A két lány ugyanabban a házban nevelkedett, ő mégis ég és föld módjára bánt velük. Clara megkapta minden szeretetét, türelmét és oltalmát.

Rowenának nem jutott egyéb a haragjánál és elutasításánál.

Most végre megértette.

Tévedett. Soha nem lett volna szabad az egyik gyermeket a másik fölé helyeznie.

De már túl késő volt.

Ott ült megtörten és megfáradtan, mint egy aggastyán