Arthur arca eltorzult a dühtől, a halántékán kidagadtak az erek.

A tömeg ujjal mutogatott és sugdolózott; a halk morajlás hullámokban csapódott a fülébe.

Érezte, ahogy a tekintetek kereszttüzében áll, mintha tűkkel szurkálnák a hátát.

Végül Arthur nem bírta tovább a megaláztatást: felemelte a kezét, és teljes erejéből képen törölte Clarát.

Csatt! Az éles hang kettéhasította a zajos szoba csendjét.