*HARPER*

Harper elégedett sóhajjal vackolta be magát a kanapéra. Maeve lakása kezdett igazi otthonná válni számára, és jó érzés volt „itthon” lenni.

– Mellesleg – kezdte a szőke, csípőre tett kézzel megállva ott, ahol Harper ült –, mióta van meg anyádnak az én számom?

Harper pislogott egyet.

– Ööö. Nem is tudom. De kamaszkorunk óta ugyanaz a számod, szóval nem lepődtem meg? Ne is mondd… miért hív