Vaughn POV

Még egy darabig a szobájában maradok, és csak nézem, ahogy alszik.

A szoba csendes, eltekintve a légzése lágy ritmusától és a halk kórházi neszezésektől a háttérben, de valahogy ez a csend egy cseppet sem érződik üresnek. Nem, amikor ő itt van. Nem úgy, hogy a farkasom napok óta most először végre megnyugodott.

„A sorspárunk gyönyörű” – mondja Titán.

„Igen, valóban az, és szerintem ő ma