Vesper nézőpontja

Besétálunk az ebédlőbe, ami tele van emberekkel. A zaj csap meg először – nevetés, mozgás, egymásba folyó hangok –, de szinte azonnal tompul, amint az érzékszerveim szélesebbre nyílnak, mint valaha, mindent megragadva, ami alatta van. Meglátom Kaelent és Cleót, és mindketten meg vannak jelölve, ami mosolyra késztet. Ez a valóság – de most már csendesebb, mintha csak figyelném mag