Vesper szemszöge

Olyan nehéznek érzem magam, amikor felébredek.

Mintha ki sem akarnám nyitni a szemem, mert már tudom, hol vagyok.

Az egész testem olyan, mintha kövekkel lenne tele.

Mindenem fáj, és utálom, hogy nem tudok egyszerűen csak túllépni rajta, ahogy máskor szoktam.

Próbálom tartani magam, úgy tenni, mintha semmire sem emlékeznék a sorspáromról, az életünkről, vagy arról, hogy ki vagyok.