Vesper szemszöge

Abban a pillanatban, hogy kilép az ajtón, a padlóra rogyok, és összeomlok. A köztünk lévő sorskötelék fájdalmasan feszesnek érződik, most, hogy kizár magából, és az a csend, ami ott honol, ahol Vaughn lenni szokott, fojtogató pánikkal tölt el. Igaza van, és tudom, hogy igaza van. Ez a legrosszabb az egészben. Nem a kiabálás. Nem az, hogy elsétált. Hanem a tudat, hogy pontosan úgy