Kihúzom magam, a szám már most kiszárad, ahogy lassú, kimért léptekkel indulnak felém. „Én… nem hiszem, hogy most van erre időnk” – nyögöm ki, a szavaim erőtlenek és fullatagok. Két lépéssel áthidalják a távolságot – a fene egye meg a hosszú lábukat –, Zander pedig mélyen fölém hajol, ajkai a fülem tövét súrolják.

„Azt mondtad, akarod, hogy megjelöljelek” – suttogja, majd finoman a fülcimpámba har