Vesper nézőpontja

Üres ágyban ébredek. Úgy érzem, mintha a testemet újra és újra összeverték volna.

„Ugh, Kyra, miért nem gyógyítottál meg?” – kérdezem tőle.

Kinyújtózkodik az elmémben.

„Mert a sorspárjaink gondoskodni fognak rólunk” – válaszolja.

Az ágyban fekszem, és végignézek a zúzódásokon meg a harapásnyomokon.

Ez a tüzelés brutális és teljesen kimerítő volt. Illegálisnak kellene lennie annak