A reggeli napfény átszűrődött gyerekkori hálószobám kifakult, virágos függönyein. Feltoltam magam a matracról, az izmaim tiltakozva sikoltottak. Ryder bőr klubmellényének nehéz illata még mindig a bőrömhöz tapadt tegnap éjszakáról, a szökésem valóságához kötve. Levettem magamról a nehéz bőrt, és egy túlméretezett pamutköntösre cseréltem, amit a szekrényben találtam. Az ismerős anyag rátelepedett megviselt vállaimra.

Gazdag, ínycsiklandó aroma szállt fel a lépcsőn. Bacon. Döbbenten tapasztaltam, hogy a tönkrement orrom egyáltalán képes még bármilyen illatot érzékelni, de a szag kicsalogatott a szobából. Mezítláb lopakodtam le a falépcsőn, támaszért a korlátba kapaszkodva, miközben tompa fájdalom sugárzott szét a bordáimban.

Megálltam a konyha ajtajában. Ryder a tűzhelynél állt, egy fémspatulával a kezében. Megfordított egy csík bacont, széles vállai megmozdultak sötét pólója alatt. Megpillantott, és kajánul rám kacsintott.

„Jó reggelt, szívem. Hogy szereted a tojást? Sütve vagy megtermékenyítve?”

Tátva maradt a szám. Bámultam rá, váratlanul ért a jelenléte ilyen korán reggel, és megdöbbentett szavainak puszta merészsége.

Egy összenyomott, üres sörösdoboz repült át a konyhán. Elmosódottan húzott el a látóteremben, egyenesen Ryder fejét célozva. Ryder könnyedén elhajolt. Az alumíniumdoboz átszelte a levegőt sötét haja felett, és hangos csörömpöléssel pattant le a tűzhely mögötti festett falról.

West dühösen nézett a rusztikus fa étkezőasztalnál lévő helyéről. „Öregem, mi a fasz van? Ő a kishúgom. Tartsd már a gatyádban a farkad legalább egyszer.”

Ryder kiegyenesedett, és hátragördítette a vállát. Lazán vállat vont West felé, a megbánás legkisebb jelét sem mutatva. Visszafordította rám a figyelmét, ajkain pimasz vigyor játszadozott.

Forróság öntötte el az arcom. Az izgalom hirtelen, éles lökete hasított a gyomromba. Az altestem szorosan összerándult a nyers, mocskos célzásra. Évek teltek el azóta, hogy egy férfi őszinte, ragadozó érdeklődéssel nézett volna rám. Egy apró, elfojtott mosoly rángatta a szám sarkát az arcomban lüktető fájdalom ellenére.

Kihúztam egy széket a bátyámmal szemben, és leültem. „Sütve jó lesz, köszi.”

West összevonta a szemöldökét, tekintete végigpásztázta az orromon és a szemem alatt terpeszkedő sötét, duzzadt zúzódásokat. Egy gőzölgő bögre feketekávét csúsztatott át nekem az asztalon. „Hogy érzed magad ma reggel?”

Megragadtam a meleg bögrét, és feszült félmosolyt erőltettem az arcomra. „Egyszerűen csodálatosan, sosem voltam jobban. Köszi, hogy kérdezed.”

Mindkét férfi felnevetett.

Ryder két hatalmas adag tojást és bacont lapátolt kerámiatányérokra. Odasétált, és letette őket az asztalra, rám mosolyogva. „Örömmel hallom, hogy a humorérzéked nem zúzódott meg, angyal.”

West megköszörülte a torkát, és fészkelődött egyet a székében. „Szóval, Chloe, beszélnünk kell arról, hogy mi lesz ezután. Nem mész vissza ahhoz a rohadékhoz. Az kibaszottul biztos.”

A bögrémben lévő sötét folyadékra meredtem. „Tudom. De nincs semmim. Nincsenek ruháim, pénzem, se munkám. Még a telefonom vagy az igazolványom sincs meg.”

West előredőlt, a hangja határozott és egyenletes volt. „Ki fogjuk találni. Addig maradhatsz itt a farmon, ameddig csak akarsz. Ami pedig Trentet illeti…”

Ryder a szavába vágott. Mély hangja halálosan halkká vált, borzongást küldve végig a gerincemen. „Miatta ne fájjon a fejed. Ő el lesz intézve.”

Felkapódott a fejem. Pánik lángolt fel a mellkasomban. „Hogy érted azt, hogy el lesz intézve?”

West figyelmeztető pillantást vetett Ryderre. Ryder csak kuncogott egyet. Hátat fordított nekünk, és a tűzhely felé indult, hogy elvegye a saját tányérját.

„Ne törd ezen a szép kis fejedet, angyal. Minden rendben lesz” — vetette oda Ryder a válla felett, hangját mélyen átitatta egy sötét ígéret.

Miután befejeztük a reggelit, visszavonultam az emeletre, hogy lezuhanyozzak. Egy degeszre tömött sporttáskát találtam az ágyon. West korábban mondta, hogy valaki a motoros klubból hozta el. Tele volt tiszta ruhákkal meg egy pár tornacipővel, amit az egyik klubos barátnő adományozott, aki velem egy méretet hordott.

Levettem a köntöst, és beléptem a fürdőszobába, teljesen kinyitva a zuhanycsapot. Beálltam a forró vízsugár alá. A forró víz végigzúdult a bőrömön, lemosva a rászáradt izzadságot, a megmaradt félelmet és az előző nap mocskát. Megragadtam egy szappant, és sűrű habot képeztem.

Síkos ujjaim végigsimítottak a bordáimon és a csípőmön. A sápadt bőrömet tarkító sötét zúzódások a széleken már kezdtek halványulni. Minden egyes ronda folt kirajzolta a poklot, amit túléltem. Mégis, ahogy most végigsimítottam rajtuk a kezemmel, furcsa birtoklásérzet fogott el. Szabad voltam. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy a fejem hátrahanyatoljon, magamba szívva a teljes béke ritka pillanatát.

A gőz besűrűsödött körülöttem. A forró víz lezúdult meztelen testemen, és összegyűlt a lábaim között. Az az intenzív, perzselő vágy, amit tegnap éjjel éreztem a gyomromban kavarogni, most újult erővel tört fel. Ryder konyhai megjegyzése visszhangzott a fülemben. Sütve vagy megtermékenyítve?

A kezem felcsúszott vizes felsőtestemen, és megmarkolta a mellemet. A hüvelykujjaim végigsimítottak a mellbimbóimon. Azonnal megkeményedtek, durvább érintésért sóvárogva. Elképzeltem, ahogy Ryder belép mögöttem a gőzölgő zuhany alá. Elképzeltem hatalmas, tetovált mellkasát, amint szorosan a csupasz hátamnak feszül.

Erős borzongás rázta meg a testemet. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy nagy, kérges kezei megragadják a csípőmet, és meztelen seggemet szorosan az ágyékához húzzák. Gondolatban szinte éreztem kemény farkának tompa, súlyos peremét, ahogy egyenesen a nedves ölemhez nyomódik. Elképzeltem, ahogy az egyik keze felcsúszik, hogy megmarkolja a mellemet, durva ujjai megcsípik érzékeny mellbimbómat, miközben a másik keze lefelé nyúl a combjaim közé.

Szélesebbre tártam a lábamat a vízsugár alatt. Elképzeltem vastag ujjait, amint síkosan és mélyen a pinámba csúsznak, simogatva megduzzadt csiklómat, amíg darabokra nem hullok. Halk, levegős nyögést hallattam. A hang lepattant a csempézett falakról, amire azonnal kipattant a szemem.

A valóság úgy vágott pofán, mint egy fröccsenésnyi jeges víz. Egyedül álltam egy olcsó üvegszálas zuhanykabinban. Ryder nem akart engem. Csak a száját járatta, hogy Westet szívassa. Elrántottam a kezem a testemtől, és ledörzsöltem a szappant a bőrömről, leküzdve a tagadhatatlan, lüktető fájdalmat a lábaim között.

Elzártam a vizet, és kiléptem a fürdőszobaszőnyegre. Letöröltem a párát a tükörről, és a tükörképemet bámultam. A szemem alatti zúzódások ma rosszabbul néztek ki. Mélylila széleik betegesen élénk zöldbe olvadtak, majd középen sötét, zúzott kékre váltottak. Pont passzoltak az íriszeim árnyalatához. Úgy festettem, mint egy újraélesztett hulla.

De a ronda színek alatt valami más is megváltozott. A rettegő, üres lány, akit Trent teremtett, eltűnt. A nő, aki visszanézett rám, könnyedebbnek tűnt.

Megtörölköztem, és felhúztam a kölcsönkapott ruhákat. A zöld kockás flaneling puha volt, a kifakult, csípőfazonú farmer pedig mindenütt a megfelelő helyen ölelte körbe a csípőmet. Feltűrtem az ingujjakat, belebújtam a tornacipőbe, és elindultam lefelé.

A ház üres volt. Kisétáltam a bejárati ajtón, és Westet a veranda lépcsőjén üldögélve találtam. Még mindig a kockás pizsamanadrágját és egy fehér trikót viselt. Egérszőke haja minden irányba elállt. Egy égő cigaretta lógott a szája sarkából.

Ráléptem a fadeszkákra. A szemem azonnal rátapadt a bejárati kapunál álló két hatalmas férfira. Nehéz, sötét harci felszerelést viseltek. A hátukra csatolt vastag bőrtokokban matt fekete pisztolyok pihentek.

A szívem kihagyott egy dobbanást. West felé fordultam, és értetlenül meredtem rá.

West kivette a cigarettát az ajkai közül, és parázsló végével az udvar felé bökött. „Brick és Smoke. Ők a klubház biztonsági emberei. Úgy döntöttem, egyelőre itt állomásoztatom őket a farmon, tekintve a jelenlegi helyzetedet. A te védelmedre vannak itt.”

Kiengedtem egy lélegzetet, amiről nem is tudtam, hogy visszatartottam. Odasétáltam, és belezuhantam a mellette lévő üres teraszszékbe, magam alá húzva a lábamat. „Köszi. Hol van Ryder?”

West hosszú, lassú slukkot szívott a cigarettájából. Sűrű, szürke füstfelhőt fújt ki a reggeli levegőbe. „Volt néhány fontos elintéznivalója. Később visszajön.”

Vállának merev tartása mindent elmondott, amit tudnom kellett. Sokkal több volt ebben a történetben. A felfegyverzett őrök látványa az udvaron biztonságérzettel töltött el, de a nyugtalanság befészkelte magát a gyomromba. Fel kellett készülnöm a szökés következményeire. Trent soha nem hagyott annyiban semmit.

West törte meg a békés csendet. „Sajnálom.”

Felé rántottam a fejem. „Mit?”

West nem volt hajlandó a szemembe nézni. A távoli fasort bámulta. „Hogy nem voltam ott. Hogy nem láttam, mi történik veled. Tudnom kellett volna. Hamarabb kellett volna tennem valamit.”

Kinyújtottam a kezem, és a térdén nyugtattam. „West, ez nem a te hibád. Trent mesterien elszigetelt. Gondoskodott róla, hogy senki se tudja, mi folyik valójában a zárt ajtók mögött. Csak a ruha fedte területeken hagyott nyomokat. Én pedig túlságosan szégyelltem magam ahhoz, hogy felemeljem a telefont, és segítséget kérjek.”

West összeszorította az állkapcsát. Egy izom rángatózott az arcán. „Akkor is. A húgom vagy. Meg kellett volna védenem. Anyu halála óta te vagy az egyetlen vérrokonom, aki maradt nekem ezen a világon.”

Figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a semmirekellő apánk még mindig lélegzik valahol odakint. Apró, őszinte mosollyal néztem rá, és megszorítottam a térdét. Csak ültünk ott, és hagytuk, hogy a meghitt csend betöltse a verandát.

Visszahúztam a kezem, és összefontam a karomat a mellkasom előtt. „West, pontosan mit fog csinálni Ryder?”

A bátyám súlyos sóhajt hallatott. Előredőlt, és elnyomta a cigarettáját a falépcső szélén. „Minél kevesebbet tudsz, annál jobb. Mondjuk úgy, Trent kétszer is meggondolja majd, mielőtt még egyszer kezet emel egy nőre.”

A nyers félelem és a megkönnyebbülés kaotikus keveréke áradt szét bennem. Egyik felem azt akarta, hogy Trent égjen a pokolban mindazért, amit tett velem. A másik felem viszont rettegett a következményektől.

Közelebb hajoltam, és lehalkítottam a hangomat. „Ugye nem… ugye nem fogjátok megölni?”

West sötét, reszelős kuncogást hallatott. „Neeem, nem vagyunk elég hülyék ahhoz, hogy gyilkossági vádat akasszanak a nyakunkba. De mire Ryder végez vele, azt fogja kívánni, bárcsak megtettük volna.”

Rágtam az alsó ajkamat, a szívem a bordáimnak kalapált. „Értékelem, hogy mindketten meg akartok védeni. De nem akarom, hogy bárki is börtönbe menjen miattam.”

West elfordította a fejét. Tekintete az enyémbe kapaszkodott, halálosan komoly volt, minden melegségtől megfosztva. „Ide figyelj, hugicám. Amit az a rohadék veled tett, az megbocsáthatatlan. Meg kell értenie, hogy a tetteinek brutális következményei vannak. És hidd el nekem, Ryder pontosan tudja, hogyan adja át az üzenetet anélkül, hogy egyetlen nyomot is hagyna.”

Hideg borzongás futott végig a gerincemen a szavaira. De ahogy elképzeltem Trentet, amint vérezve és könyörögve térdel Ryder csizmája előtt, nem tagadhattam a tiszta elégedettség forró, sötét izgalmát, amely végigrohant az ereimen.