Chloe

Forgolódtam a sötétben, az elmém veszélyes emlékek körforgásában száguldott. A Ryderrel majdnem elcsattant csók újra meg újra lejátszódott bennem. Zöld szeme beleégett az agyamba, elhamvasztva a békés alvás minden reményét. Egy elviselhetetlen, beteljesületlen fájdalom telepedett meg mélyen a combjaim között. Évek teltek el, mióta igazán kívánatosnak éreztem magam. Trenttel a szex egy nyűg volt, egy gépies rutin, amit összeszorított szemmel tűrtem el. Ryder anélkül tüzelte fel a testemet, hogy akár csak egy ujjal is hozzám ért volna. Már a puszta gondolattól is megborzongtam, ahogy durva, kérges keze felfedezi a bőrömet.

A kezem a hasamra vándorolt, lusta köröket rajzolva, mielőtt a bugyim pamut derékpántja alá csúszott volna. Lehunytam a szemem, és elképzeltem, ahogy hatalmas keze átveszi a sajátom helyét. Szétnyílt az ajkam, és a csendes hálószobába ziháltam, ahogy az ujjaim rátaláltak a nedves pinámra. Megsimítottam a megduzzadt csiklómat, a síkos súrlódás forró lökést küldött egyenesen a méhembe. Elképzeltem Ryder súlyosan tetovált testét, amint fölém magasodik az ágyon.

Két ujjamat csúsztattam mélyen a sajgó pinámba. A csípőm felemelkedett a matracról, hajszolva az érzést. Elképzeltem, ahogy a szája nedves csókokat húz végig a torkomon, miközben nehéz keze a csupasz mellemet szorítja. A fantáziámban a szétnyílt combjaim közé helyezkedett, farka vastag makkjával ingerelve a nedves bejáratomat. Elképzeltem, ahogy a nevemet morogja. Elképzeltem, ahogy kemény farkát mélyen a pinámba löki, szélesre tágít, és teljesen kitölt.

Az ujjaim gyorsabban jártak, utánozva azt a brutális, könyörtelen ritmust, amiről tudtam, hogy ő is diktálná. Egy elsöprő orgazmus úgy csapott le rám, mint egy tehervonat. A hüvelyfalam keményen rászorult az ujjaimra. A szabad kezemet a számra szorítottam, hogy elnyeljem a hangos, mocskos nyögéseimet. Az élvezet forró, intenzív hullámai végigrángatták a testemet, levegő nélkül hagyva az összegabalyodott lepedők között.

A légzésem normális ritmusra lassult. A mámor elhalványult, az elégedettség és a szégyen keserű koktélját hagyva maga után. A bátyám legjobb barátjára maszturbáltam a saját tetője alatt. Elhúztam a kezemet, és egy zsebkendőbe töröltem a nedves ujjaimat. Az oldalamra fordultam, és összeszorítottam a szemem. Holnap lesz az első műszakom a klubházban. Aludnom kellett.

A reggeli napfény belevakított a szemembe az ablakon át. Kikeltem az ágyból, és átástam a bőröndömet, hogy ruhát keressek a bárban töltendő első műszakomhoz. Megragadtam egy fekete csőfarmert és egy mélyen kivágott, piros ujjatlan felsőt. Jól akartam kinézni, de hétköznapi maradni. Lesétáltam a falépcsőn, és megálltam a konyhaajtó közelében. Férfiak beszélgetésének mély morajlása szűrődött ki a folyosóra.

„Csak tartsd rajta a szemed ma, rendben? Nem akarom, hogy bármelyik srác is valami hülyeséget képzeljen be” – szólalt meg West.

„Ne aggódj, testvér. Gondoskodom róla, hogy jó kezekben legyen.” Ryder mély hangja ismerős, súlyos forróságot küldött egyenesen a hasam aljába.

Beléptem a konyhába, és felkaptam egy zöld almát a gyümölcsöstálból.

„Jó reggelt, hugi! Készen állsz az első napodra?” – kiáltotta West.

„Amennyire csak lehet” – feleltem erőltetett mosollyal.

Kimentünk a kavicsos felhajtóra. Egyenesen Ryder motorja felé vettem az irányt. A szívem kihagyott egy dobbanást a gondolattól, hogy a karomat a derekára fonom, és a mellkasomat a hátához préselem.

„Hóha, hugicám. Te velem jössz.” West éles gyanakvással méregetett.

Lenyeltem a csalódottságomat, és beszálltam West furgonjának anyósülésére. A klubházba vezető út csendes volt. Kifelé bámultam az ablakon, elveszve a saját, száguldó gondolataimban. Egy hatalmas, átalakított raktárépületnél álltunk meg a város szélén. Bőrmellényes férfiak nyüzsögtek a földes telken. Néhány srác lecsupaszított motorokon dolgozott a nyitott garázsbeállókban. A klub belsejében állott sör, gépzsír és kopott bőr szaga terjengett. Férfiak heverésztek a viharvert kanapékon, vagy biliárdoztak hátul. Néhány szempár megpihent a mellkasomon, ahogy elmentünk az asztalok mellett.

West a hosszú fapulthoz vezetett. Egy apró termetű, tüzes, vörös hajú nő épp a karcos pultot törölgette egy fehér ronggyal.

„Stella, ő a húgom, Chloe. Ő fog segíteni errefelé.” West rám mutatott.

Stella lassú, fürkésző pillantással végigmért. „Örvendek, Chloe.”

„Én is. Köszönöm, hogy itt lehetek” – feleltem udvariasan biccentve.

Stella félredobta a rongyot. „West azt mondta, van tapasztalatod a pult mögött?”

Bólintottam. „Dolgoztam egy pubban pár évig a fősuli alatt.”

„Jó. Nincs időnk betanításra. A péntek esték húzósak errefelé. Kezdheted is ezeknek az elmosásával.” Stella egy mély, rozsdamentes acél mosogatóra mutatott, ami tele volt üres korsókkal.

Felkaptam egy fekete kötényt, és munkához láttam. West félrehúzta Stellát, és valamit halkan a fülébe motyogott. A nő komoly arckifejezéssel bólintott, ő pedig elindult a folyosón a hátsó irodája felé.

Az órák egybemosódtak. Italokat töltöttem, pultokat törölgettem, és friss jéggel töltöttem fel a hűtőket. A bőröm bizseregni kezdett egy hirtelen, súlyos érzéstől. Felnéztem. Ryder a zsúfolt szoba túloldalán állt. A biliárdasztal posztózott szélének támaszkodott, egy sörösüveggel a kezében. Egy pár motorossal beszélgetett, de intenzív zöld szeme folyton visszatért rám. Súlyos tekintete minden mozdulatomat követte. A kimondatlan feszültség fizikai érintésnek érződött.

A nap lement, és a klub megtelt hangos, balhés férfiakkal. A motorblokkok morajlása megállás nélkül rezegtette az utcafronti ablakokat. Stella odasétált a pultom végéhez, vigyorral az arcán.

„Hogy megy, drágám? Úgy látom, jól bírod a tempót. Van valami kérdésed, mielőtt tényleg beindulna az őrület?” – kérdezte.

Megráztam a fejem, és megragadtam egy újabb tiszta törülközőt. „Azt hiszem, menni fog. Köszi, Stella.”

„Helyes. Csak ne feledd, néhány srác eléggé be tud indulni, miután felhajtott párat. Ne félj megmondani nekik, hogy kopjanak le, ha túlságosan elkezdenek tapogatni.” Megveregette a vállamat, és továbbállt a pult mentén.

Néhány perccel később egy nagydarab, gubancos, zsíros szakállú férfi botorkált oda a pulthoz. Olcsó whiskey és állott cigarettafüst bűzét árasztotta. Véreres szeme végigvándorolt a mellemen, majd lejjebb csúszott a derekamig.

„Nocsak, nocsak, nocsak. Úgy fest, a Főnök kishúga teljesen felnőtt. Mit szólsz egy italhoz, szívem?” Egy piszkos körmöt húzott végig a csiszolt fapulton.

Feszült, udvarias mosolyt erőltettem magamra. „Mit hozhatok?”

Áthajolt a pulton, behatolva a személyes terembe. „Mit szólnál magadhoz, jéggel?”

Egy hatalmas kéz zárult a részeg férfi tarkójára. Mielőtt pisloghattam volna, Ryder arccal előre a padlóba döngölte a fickót. A nehéz bárszék oldalra borult. Egy émelyítő puffanás visszhangzott végig a báron. Ryder ráült a férfi mellkasára. Vastag ujjait a fickó torka köré fonta, és szorított. Szeme halálos dühtől lángolt.

„Ha hozzáérsz, ha egyáltalán még egyszer rosszul nézel rá, kitépem a kibaszott torkodat. Értetted?” Ryder hangja mély, torokhangú morgás volt, amely áthasított a szobára telepedő hirtelen csenden.

A zene elhalt a háttérben. Az egész klub síri csendbe borult. Minden szem a padlón kibontakozó brutális jelenetre szegeződött. A részeg férfi levegőért kapkodott. Puszta pánikban bólogatott, Ryder acélos szorítását kaparva. Ryder visszalökte a fickó fejét a padlódeszkákhoz, és felállt. A férfi feltápászkodott, és visszanézés nélkül kimenekült a bejárati ajtón.

Ryder odasétált a pulthoz. A mellkasa zihált a mély lélegzetvételektől. Sötét, veszélyes arckifejezése abban a másodpercben meglágyult, ahogy rám nézett.

„Jól vagy, angyal?” – kérdezte.

A szívem a bordáimnak kalapált a hirtelen kirobbanó erőszaktól. „Igen, jól vagyok. Köszi.”

Átnyúlt a pulton. Durva hüvelykujja lágyan végigsimított az állkapcsomon.

„Itt senki sem fog bántani. Nem, amíg én itt vagyok” – mondta csendes, határozott hangon.

Megborzongtam a hangjában rejlő nyers birtoklási vágytól. A másodperc töredékéig belesimultam a meleg érintésébe, mielőtt eszembe jutott a hatalmas közönségünk. Visszahúzódtam, és a mellkasom előtt összefontam a karomat. Elkaptam Stella kacsintását a pult túlsó végéből.

A klubház egyre hangosabb és balhésabb lett, ahogy közeledett az éjfél. Lehajtva tartottam a fejem. Feleseket töltöttem, söröskupakokat pattintottam le, és kerülgettem a részeg tömeg kalandozó kezeit. Ryder a közelben maradt. Elfoglalt egy széket a pult végében. Parancsoló jelenléte tisztes távolságban tartotta a többi motorost. Minden alkalommal, amikor a tekintetünk találkozott a zsúfolt pult felett, tiszta elektromosság csapása futott végig a gerincemen. A köztünk lévő levegő sűrűnek és nehéznek érződött.

West nem sokkal éjfél után sétált ki az irodájából. A tarkóját dörzsölte, stresszesnek és kimerültnek tűnt. Odajött a pultomhoz, és az ujjperceivel megkocogtatta a fát. Kétujjnyi whiskey-t töltöttem egy pohárba, és átcsúsztattam a pulton.

„Hogy bírod, hugi?” West egyetlen hajtásra bedobta a whiskey-t, és végigpásztázta a zsúfolt termet.

Egy apró, megnyugtató mosolyt küldtem felé. „Jól. Egész érdekes volt.”

„Ide figyelj, le kell lépnem egy kicsit. Klubügyek. Majd Ryder hazavisz később.” West letette az üres poharat, és az ajtó felé fordult.

A lélegzetem elakadt a torkomban. Elképzeltem, ahogy a karomat Ryder derekára fonom. Elképzeltem, ahogy a mellkasomat széles, izmos hátának préselem a sötét, hazafelé vezető úton. A súlyos várakozás izgalma telepedett meg a combjaim között. West tudtán kívül pontosan azt adta nekem, amit akartam.

„Oké. Vigyázz magadra, bátyus!” – kiáltottam utána.

West átnyomakodott a nehéz bejárati ajtókon, és eltűnt az éjszakában. Fogtam egy nedves rongyot, és elkezdtem letörölni a ragacsos pultot. A műszakom majdnem véget ért. Egyre közeledett az idő, amit kettesben tölthetek Ryderrel, és a testem zsongott a tagadhatatlan vágytól.