Már majdnem besötétedett, mire megálltunk a ház előtt. Ryder leállította a motort, és mindketten csak ültünk ott egy percig, megfürödve a csendben. Ő törte meg elsőként, kinyújtotta a kezét, és megszorította az enyémet. „Éhes vagy?”

Megráztam a fejem, a nap súlya nehéz takaróként nehezedett rám. „Nem igazán” – mormoltam, és a fák vonalát bámultam, ahogy a nap lebukott mögöttük. A gyomrom még mindi