A következő napok kínszenvedéssel teltek. Nem a fájdalom miatt… az a része kezelhető volt. A valódi tortúrát a várakozás jelentette. A mozdulatlan fekvés. Az az érzés, hogy csapdába estem a steril kétségbeesés ketrecében, miközben egész testem azt üvöltötte, hogy mozduljak, cselekedjek, hogy *tegyek valamit*.

De Chloe ott volt, mindig ott volt, a jelenléte egyszerre volt megnyugvás és emlékeztető