Másnap kora reggel a redőnyökön átszűrődő napfényre ébredtem. Ryder már a konyhában volt, kávét kortyolgatott és épp valamit görgetett a telefonján. Ruby még aludt, a ház csendes volt, és akkor hasított belém – szükségünk van egy kis figyelemelterelésre, valamire, ami mindannyiunkat kirángat abból a lehangoltságból, ami rátelepedett a házra. Valami szórakoztatóra, valami normálisra.

„Hé” – mondtam