Másnap reggel a függönyökön átszűrődő napfény lágy arany árnyalatokba vonta a szobát. Megmoccantam, hunyorogva a hirtelen világosságtól, miközben Ryder karja szorosabban fonódott körém. Lélegzete mély és egyenletes volt, arcvonásait kisimította az álom. Egy pillanatig csak néztem őt: a mellkasa egyenletes emelkedését és süllyedését, a szempilláit, ahogy az arcát érintették. Volt valami végtelenül