Madeline szemszöge

„Tényleg el kell mennem? Nem vagyok hozzászokva az ilyenfajta bulikhoz” – nyögtem, és a fejemet hátravetettem a fotel plüss párnáira.

Ronan vissza se nézett rám. A fésülködőasztal tükre előtt állt, egy laza, sötét ing gallérját igazgatva, ami miatt a vállai kétszer olyan szélesnek tűntek, mint amilyenek amúgy is voltak.

Végighúzta a kezét a sötét haján, ellenőrizve a tükörképét