Ronan szemszöge

A vállamat az ajtófélfának támasztottam, a szememet pedig a sötét szoba túloldalán lévő ágyra szegeztem.

Anyám feküdt ott, tökéletesen mozdulatlanul, az arca sápadt volt a fehér párnahuzaton.

Apám fölé hajolt, és óvatosan egészen az álláig húzta a vastag paplant, hogy kirekessze az esti hideget.

Hosszú pillanatig időzött ott, csak bámult le öntudatlan alakjára egy olyan tekintettel