Madeline szemszöge

Percekig álltunk ott a szakadó esőben, hagytuk, hogy a víz teljesen eláztasson minket, miközben kisírtam a pánikom utolsó cseppjeit is a mellkasán.

Lassan a szívem vad zakatolása kezdett megnyugodni, az ő nyugodt, nehéz dobbanásához horgonyozva magát.

Amikor a zokogásom végül csendes lélegzetvételekké csillapodott, Ronan gyengéden hátradőlt, csak annyira, hogy rám tudjon nézni.