Madeline szemszöge

A hűvös esti levegő végigsimított a bőrömön, ahogy együtt ültünk az erkély padján, és az éjszaka csendje körbefont minket.

Ronan mellettem ült, az ujjai lazán összefonódtak az enyéimmel, miközben a faházon túli sötét fák vonalát bámulta.

A keze meleg volt az enyémen, de szokatlanul elcsendesedett.

Ez nem az a kényelmes csend volt, amihez hozzászoktunk.

Ez másnak érződött.

Mintha