Gia szemszöge

Újra csend telepedett az asztalunkra, de nem volt nyomasztó.

Cole hosszú másodpercekig csak némán nézett, az arcomat fürkészve a lámpa halvány fényében.

– Őszintén szólva, alig bírom elhinni – mormolta, és a hangja megint meglágyult. – Egyszerűen nem fér a fejembe, hogyan képes bárki rád nézni, látni, milyen őszintén gyönyörű vagy, és mégis úgy dönteni, hogy bántani fog. Sosem értett