Madeline szemszöge

A váróterem bőrkanapéja túlságosan puha volt; teljesen belesüppedtem a párnákba, miközben az ujjaim idegesen rángatóztak az ölemben.

A tekintetemet a recepciós pult feletti kis faliórára szegeztem, és figyeltem, ahogy a másodpercmutató csendes, kimért köröket ír le.

Még mindig nem tudtam teljesen megmagyarázni magamnak, miért egyeztem bele, hogy eljöjjek.

Amikor Roland Carmichae