Madeline szemszöge

A hűvös esti levegő megsimogatta a bőrömet, ahogy kiléptünk a járdára.

Az első két háztömbnyi távon síri csendben gyalogoltunk, csak lépteink ritmikus koppanása hallatszott a betonon.

A köztünk lévő távolság szinte tapinthatóan mélynek tűnt, csupán a gyepen átfújó száraz falevelek halk zizegése törte meg.

Donovan szólalt meg először, tekintetét mereven az előttünk sorakozó házak