***POV THOMAS***

„Barátok?” – kérdezi Desmond, és felém nyújtja a kezét.

Összeszűkített szemmel nézek rá, majd a kinyújtott kezére pillantok.

Utálom magam, amiért nem tudok haragudni erre a kurafira. Pedig legszívesebben megölném, sőt, amikor megláttam, hogy a lányomat csókolja, tényleg arra gondoltam, hogy megölöm, de szeretem ezt a srácot.

Desmond és én barátok vagyunk, amióta az eszemet tudom.