***POV DIANA***

A csend az intenzív osztályon fülsiketítő. Csak a monitorok hangja tölti be a szobát, minden egyes csipogás az élet törékenységének kegyetlen emlékeztetőjévé válik.

A könnyeim némán hullanak, miközben szorosan fogom Desmond kezét, és gondolatban könyörgöm neki, hogy térjen vissza hozzám.

„Megígérted, hogy mindig velem leszel…” – A hangom remeg, egy zokogás szakad fel a torkomból. –