Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
***DIANA SZEMSZÖGE***
Miután lefektettem a gyerekeket, óvatosan behúztam a szobájuk ajtaját. Sírtak, és az apjuk után kérdezősködtek, de nekem nem voltak válaszaim – csak üres ígéreteim, hogy minden rendben lesz. És még csak azt sem tudtam, hogy ez igaz-e.
Úgy mentem át a szobánkba, mintha törött üvegen lépkednék. Remegett a térdem, és fájt a mellkasom. Rávágtam magam az ágyra, pontosan oda, ahol