Caleb szeme könnybe lábadt, ahogy felemelte a tekintetét, és fájdalommal meg bizonytalansággal vegyes arckifejezéssel nézett Declanre.

Declan gyengéden letörölte a könnyeit, és így vigasztalta: „Ez csak ostobaság, kincsem. Ígérem neked, hogy nem fogunk elválni, és anyukádnak nem lesz másik babája.”

„Tényleg?” – szipogott Caleb, és a pici orra megremegett. – „Akkor mikor jön haza anyu?”

„Tényleg.”