„Ó, hagyd már abba, apa!” – mondta Caleb; legszívesebben belemart volna Declanbe, amiért úgy tett, mintha nem tudná, hogy a botanikus kertben járt.

Declan fél kézzel felemelte Calebet, leültette a kanapéra, és türelmesen elmagyarázta neki: „Csak megkérdeztem Pault a mai terveidről, de azt nem kérdeztem, hová mentél, és határozottan nem küldtem senkit, hogy kövessen.”

Még mindig tiszteletben tartot