Caleb a nemrég becsapódott ajtóra meredt, és alig bírta visszatartani a könnyeit. „Rosszat mondtam, apa?” – nézett fel Declanre megbántott tekintettel.

„Nem, Cal, valami csodálatosat mondtál. Anyunak csak egy kis időre van szüksége, hogy mindent feldolgozzon – nem haragszik rád.” Declan egy karral felkapta Calebet, a hangja gyengéd és megnyugtató volt.

„Tényleg?” – Caleb hangjában kétely bujkált.