GENEVIEVE.

A megbeszélés még két órán át tartott, és valahol a közepe táján úgy tűnt, mintha mindenki elfeledkezett volna rólam és a korábbi kínos incidensről.

Kicsit könnyebben kaptam levegőt. Nem teljesen, de épp eléggé ahhoz, hogy meggyőzzem magam: túl fogom élni ezt anélkül, hogy teljesen összeomlanék.

A székemben ültem, gépeltem a jegyzeteimet, a szemem a képernyőre szegeztem, és azt mondogat