ANDERS.

Az irodájában fel-alá járkálva vártam, hogy benyissa azt az ajtót.

Az elhatározásom, hogy a saját irodámban maradjak, és megvárjam, amíg belép az ajtón, nagyjából negyven másodpercig tartott, mielőtt úgy döntöttem, hogy erre egyszerűen képtelen vagyok. Így hát átmentem az ő irodájába, és ott vártam.

A kezem ökölbe szorult, az ujjaimban lévő feszültség olyan éles volt, hogy a csuklómban is