ANDERS.

A liftajtó szétnyílt, és az első, akit megláttam, Gen volt.

A falnak dőlve állt, a szeme üveges, állkapcsa megfeszült, a szeme sarkában könnyek gyűltek, amelyek még nem hullottak le. A látvány olyannyira közvetlenül és elsöprően talált el, hogy pontosan egy másodpercre lefagytam.

A félmosoly Chelsea arcán abban a pillanatban halt el, ahogy felfogta, ki lépett ki abból a liftből. Figyeltem,