ANDERS.

A lány megdermedt.

Kibaszottul csendben volt.

Épp most dobtam oda neki a legvédtelenebb dolgot, amit tizenegy év alatt hangosan kimondtam, ő pedig az ölemben ült, és úgy nézett rám, mintha azt a részt várná, amikor közlöm, hogy csak vicceltem.

Nem vicceltem.

Egyetlen mozdulattal felhúztam, és az íróasztalra ültettem.

Felszisszent a hirtelen mozdulattól, és azonnal a vállamba kapaszkodott,