ANDERS.

Az asztal túloldalán ültem, a széknek dőlve, és egyáltalán nem érdekeltek az előttem sorakozó ételek.

Daphne úgy viselkedett, mintha most nyerte volna meg a VIP-jegyet élete hátralévő részére. Túl hangosan nevetett valamin, amit a pincér mondott. Pár másodpercenként a hajához ért; egy ideges szokás, amit korábban soha nem vettem észre, vagy talán soha nem is vettem a fáradságot, hogy észre