GENEVIEVE.

Lassan leültem a kanapé szélére, mert már nem éreztem biztosnak a lábamat.

Daphne továbbra is előttem állt, összefont karral, türelmetlenül, gyönyörűen és rémisztően.

„Hat éve került hozzám” – mondtam.

Az arca azonnal megváltozott. „Hat éve?” – horkant fel.

„Akkor, amikor elmenekültem hazulról” – mondtam. – „Amikor Giles nagybátyám megfenyegetett, hogy megöl, pusztán azért, mert megkért