ANDERS.

Követtem Daph-t az étkezőbe.

Az asztal hosszú volt, krémszínű terítő borította, virágokkal, gyertyákkal és ezüst étkészlettel megterítve.

Giles az asztalfőn ült, mellette Greta; mindketten úgy mosolyogtak, mintha ez lenne életük legboldogabb estéje.

Caleb megigazította az arcvonásait. „Anders.” Úgy mondta a nevemet, mintha barátok lennénk. „Örülök, hogy el tudtál jönni.”

„Anders” – mondta