ANDERS.

Úgy bámulták a bütykeimet, mintha el lennék átkozva. Nem állítottam le őket. Volt szemük, és a saját felelősségük volt, mi a fasz kötötte le épp a figyelmüket.

A vágások már nem voltak frissek, de a gyógyuló bőrön vékony, sötét vonalakban ült a vér, ami csúnyán mutatott a csiszolt asztalon, ahová ezek az emberek úgy rendeltek be, mintha nekik dolgoznék.

Mindeközben nekem is megvoltak a mag