ANDERS.

„Anders...” Úgy mondta ki a nevemet, mintha egy ajtó lenne, amelyen át próbálna visszaszólítani, halkan nyúlva az én azon verziójához, amelyik hallgatott az észérvekre.

Ő már nem volt itt.

Ott hagytam az igazgatósági tárgyalóban, vagy talán az irodám padlóján, Leland vére mellett.

Aki ezen a kanapén ült, és akinek a szétvert bütykein a lány a kezét tartotta, már valahol az észérveken túl j