„Ma van…” Erőltetett mosollyal ültem a főnököm íróasztalán, és simogattam a sima, sötét haját, miközben a feje a combomon pihent.

„Ühüm” – mondta, és a keze szorosabbra fonódott a derekamon.

A szeme csukva volt, az arca kissé a hasam felé fordult, és az egyik keze úgy csúszott be a blúzom széle alá, mintha a bőrömre lett volna szüksége, nem pedig az anyagra.

Végigsimítottam az állkapcsán, és érezt