GENEVIEVE.

Mire az ablakon túli fény szürkéből feketébe váltott, már tizenegy órája ült a szobámban, és még mindig a tűz szaga áradt belőle.

Soha életemben nem láttam még nála makacsabb férfit.

Egy ápolónő kétszer is felajánlott neki egy műtősruhát. Kaelen is hozott egy táska tiszta holmit, és ott hagyta a széken, ahol azóta is érintetlenül állt. Leland egy adott ponton elment, hogy elintézze a re