GENEVIEVE.

A vád asztala mögötti második sorban ültem, egyik kezemmel a hasam apró domborulatán, mert addigra már volt egy kis domborulat, amin megpihentethettem a kezem.

Anders olyan közel ült hozzám, hogy a térde egész délelőtt az enyémnek feszült; ez az apró, állandó nyomás tartott vissza attól, hogy teljesen elszálljak. A keze az enyémre fonódott. Azóta nem engedte el, hogy besétáltunk. Hüvely