ANDERS

ÖT ÉVVEL KÉSŐBB.

– Apu. Ne nézz ide!

A kezem a dolgozószoba ajtaján pihent, és persze odanéztem, mert amióta csak él, ezt az utasítást még egyszer sem tartottam be. A lányom a székemben térdelt, a nyelvét a fogai közé szorítva, öklében lila zsírkrétával, a kréta alatt pedig egy olyan dosszié feküdt, amiről átkozottul jól tudtam, hogy fontos.

– Mit művelünk azzal, édesem?

– Rajzolok. – Fel s