„Haha! Hát persze! Egy zseni vagyok, 200 feletti IQ-val!”

Anyja dicséretére Jaxon elvigyorodott, kivillantva két aranyos kis szemfogát. Majd szétvetette az önbizalom.

Kár, hogy a szemétláda apja jelen volt, így nem vehette elő a telefonját, hogy lefényképezze magabiztos és jóképű arcát, és elküldje az anyjának emlékbe.

Thalia visszavitte Jaxont a szobába, és egy kattanással magukra zárta az ajtót.